Index Nina Tinsley Testament Bain, Darrell & Berry, Jeanine Gates 03 World of the Sex Gates Zelazny Roger Amber 01 Dziewieciu Ksiazat Amberu Annie Dalton AniośÂ‚ki 3 Podniebne loty He Ortega y Gasset Jose Bunt Mas Czć™śÂ›ć‡ 2(1) Anne Hampson Fly Beyond the Sunset (pdf) 00000181 śąeromski Syzyfowe prace Anderson Poul Liga Polezotechniczna Tom 1 Wojna Skrzydlatych Fetzer Amy J. Wspomnienie pocaśÂ‚unku |
[ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] embereket. Csak elképzelt egy mindent felemésztQ, halálos kórt, és az rászabadult arra, akire gondolt. Nem tehetett róla, nem szándékosan csinálta, nem akart Q megölni senkit, egyszerqen nem tudta nem csinálni. És mások sem tudták megfékezni, így aztán megölték. - Jasmine, Jasmine& - Bocs, dr. Bromley, kicsit elkalandoztam. - Jól vagy? - Én is épp kérdeztem volna magától. - Miért? - Mert nem néz ki valami jól. Rögtön zavarba jött, elkapta a tekintetét, pedig nem lehettek kétségei, hogy nem a szemébQl olvasta ki Jasmine a feltételezését. Aztán nyersen, váratlanul felkacagott. - Na és ha nem vagyok jól?! Mert nem vagyok jól, de ehhez kurvára semmi közöd, dr. Cooper. Lisbeth-et kell most megmentened, nem engem. - Miért, magát is meg tudnám menteni? - Nem. - Sajnálom, dr. Bromley szaladt ki a száján, és ahogy jobban belegondolt, meghökkenve konstatálta, hogy nem csak úgy mondja, tényleg sajnálja is. Márpedig dr. Bromley iránt legföljebb gyqlöletet és megvetést engedélyezhetett magának, már ha juttatni kívánt neki bármiféle érzelmet. - Hallgatlak. Mit gondolsz Lisbeth Pearsonról? - EgyelQre semmit. Ahhoz beszélnem kellene vele. Egyedül aztán elmosolyodott , már amennyire egyedül maradhatunk ezen a helyen. - Rögzítenünk kell a gyerekek minden lépését. Ez is az iskola feladata. - Emlékszem a szabályokra, dr. Bromley. *** Mikor Jasmine belépett, Lisbeth épp aprócska, aranyszegélyes székecskéket rendezgetett az aprócska babaház aprócska étkezQjének aprócska asztala köré. Fel nem nézett, de Jasmine rögtön megérezte a kislány érdeklQdését, jeges erejének tapogatózását a bQrén. - Engem Jasmine-nek hívnak. Erre már ráemelte tekintetét, miközben épp egy miniatqr vázácskában rendezgette a minivirágokat. - Még soha nem találkoztam senkivel, akit Jasmine-nek hívnak. - Ahogy én sem találkoztam még soha egyetlen Lisbeth-tel sem. - Olyannal még biztosan nem, mint én. Erre mérget vehet szaladt a tökéletes ajkacska széles mosolyra, úgy, hogy még a szemei is ragyogni kezdtek, és ahogy Jasmine elmerült azokban a borostyán szemekben, megérezte a fenyegetést. A szavak kedvesen ugratták, de ez az erQ, ez nem viccelt: hangyák millióiként masírozott határozottan egyre feljebb a bQrén, hogy viszketett belé mindene. Lisbeth ereje fojtogatóan nehezedett rá, szabályosan agyonnyomta. Közben úgy mosolygott, hogy még a vakítóan fehér fogai is kivillantak, csak a szeme árasztott kevély kihívást. Már nem adta az ártatlanul játszadozó kislányt, minek is bujkált volna tovább, érezte, minek jött ez a nQ, megmutatta hát neki, mit tud. Nem veszQdött a normálisság tettetésével. És Jasmine mélyen a szemébe nézett, még annál is mélyebbre, de nem talált semmint. Csak az ordító nagy semmit. 88 Még soha ilyen fiatal szociopatával nem hozta össze a sors. Elméletileg persze tudta, hogy a legtöbben születésüktQl fogva azok, csakhogy a gyakorlat valahogy mérföldekre van az elmélettQl. SzemtQl szemben állni egy édes, fürtös tízéves lánykával, akinek a lelke üres& ennék rémisztQbb élményben még nem volt része. - Maga is ugyanúgy retteg tQlem, mint a többiek kacagta el magát a lányka csilingelQn. A rettegés pedig azt jelentette, hogy Q kerekedett felül, bármit megtehet. Nem is ügyelt már annyira, mit lát Jasmine és mit nem, leeresztette védfalait, így Jasmine még mélyebbre láthatott belé. A még nagyobb ürességbe. Végigtapogatta a lány képességeit, agyának zegét-zugát, és látta, mennyi minden hiányzik még. Empata volt, pedig empaták nem lehetnek szociopaták, hiszen átérzik áldozatuk szenvedését, amit Qk okozhatnak nekik. Hacsak& hacsak nem olyan empaták, akik a saját fájdalmaikon túl mindenféle más fájdalomra süketek és vakok. Lisbeth a pozitív érzelmekre is tökéletesen vak volt, meggyQzQdése szerint boldogság, öröm vagy szeretet érzésére csakis egyedül Q volt képes széles e világon, mindenki más csurig telt gyqlölettel, rettegéssel, szégyennel és a többi rusnyasággal, már ha egyáltalán érzett valamit. Íme a pokol empata módra. Ez a kislány soha életében nem szembesült még mással. A vörös göndör fürtöket csatocskákkal tqzték el az arcából, a csatok mintája tökéletesen passzolt a ruha rózsaszín mintájához. Minden tökéletes volt rajta. A legjobb szó, ami illett Lisbeth Pearsonra a tökéletes. Ha nem bírt volna rendhagyó pszichés képességekkel, Q lett volna az anyukák álma, a tökéletes kislány, a tökéletes kisdiák, a tökéletes tinédzser, a tökéletes feleség, a tökéletes anya, egészen addig a szörnyqséges napig, amikor a Szörnyeteg elQtört volna belQle. Így viszont a Szörnyeteg túlságosan is közel úszott a felszínhez, sQt nem is maradt már szinte semmi a kislányból, csak a Szörnyeteg. Lisbeth már nem törQdött Jasmin-nel, nyilvánvalóan azt gondolta, hogy ez is csak egy a tucatnyi közül. Már a babaház kötötte le. Dr. Jasmine Cooper pedig hirtelen sarkon fordult, úgy, hogy cipQje sarka megcsikordult a kövön, és szabályosan kimenekült a szobából. Mikor kiért végre, reszketQ térddel dQlt neki az ajtónak, levegQ után kapkodott. A félelem jegesen kúszott a csontjaiba, elárasztotta testének minden egyes porcikáját. Hiába igyekezett önuralmat parancsolni magára, lelkére, rongyként reszketQ testrészeire, minden hiába volt. pontosan tudta, hogy Lisbeth ugyanolyan jól érzi, ahogy darabokra hullik éppen, mint Q maga. Egyetlen ajtó hogyan is védhette volna meg tQle. Agyában távoli gúnyos kacajként kúszott be a kislány féktelen öröme. Két lábon járó, magabiztos profizmusként ballagott be dr. Bromley irodájába pár perccel késQbb, rettegését egészben nyelte magába. Hiába, a rutin csodákra képes. Dr. Bromley fáradtan nézett fel rá iratoktól roskadozó asztala mögül. - Nos? - Már attól is égnek áll minden egyes szQrszálam, ha egy levegQt kell vele szívnom. És ehhez nem kell empatának lenni. - A velejéig gonosz. - És ezt már tegnap is pontosan tudta, dr. Bromley. Csak azt tudnám, hogy nekem minek kellett ehhez idebumliznom. Dr. Bromley nem szólt, csak nézte hullaszemeivel. És Jasmine-nek leesett. - Azért, hogy megmentsem, igaz? bökte ki akaratlanul is, mire a férfi még mindig némán bólintott. Tisztában van vele, mi ez a lány? - Szociopata dörzsölte meg a szemeit ujjbegyeivel , pontosabban olyan empata, aki csak környezetének negatív érzelmeit érzékeli. 89 - Ha magától is rájött, hogyhogy még életben van? kérdezte Jasmine, nem is leplezve meghökkenését. - Mert belefáradtam a gyerekmészárlásba, dr. Cooper. Érthetetlennél érthetetlenebb képességekkel érkeznek hozzánk gyerekek, némelyikük mellett Lisbeth Pearson angyali teremtésnek tqnik. Az esetek többségében egyszerqen képtelenek vagyunk megérteni Qket, így aztán nem is segíthetünk nekik, hogy megismerjék magukat. Ehelyett gyorsan megsemmisítjük Qket, hogy ne kelljen rettegnünk. De ez a kislány bizonyos szempontból olyan, mint te voltál, Jasmine, ezért gondoltam, reméltem, hogy te esetleg megértheted. És segíthetsz neki. Így talán életben maradhat. - És ha nem segíthetek? Ha azt gondolom, hogy túlságosan is veszélyes? - Akkor megírom a jegyzQkönyvet vont vállat Bromley , továbbítom a feletteseimnek, és egy hónap múlva már volt is, nincs is. - Csak így, egyszerqen. - Csak így, egyszerqen. Jasmine csak nézte, próbálta kiszimatolni, mit érez. Sajnálatot érzett, szinte végtelen sajnálatot. Az iskola szinte teljesen felemésztette, ahogy a gyerekeket is felemészti. Alig maradt belQle egyéb, mint a szomorúság, félelem és valami makacsul kitartó kötelességtudat. És egy csipetnyi reménytöredék, egy fel-felvillanó szikra, hogy azért volt értelme. De leginkább békességre vágyott. - Én nem oldozhatom fel, Bromley. - Szóval arra vágynék? rándult össze. - Azon tqnQdik biccentett Jasmine , hogy istent játszik-e. Vagy éppenséggel maga se több egy szimpla gyilkosnál. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] |
||||
Wszelkie Prawa Zastrzeżone! Lubię Cię. Bardzo. A jeszcze bardziej się cieszę, że mogę Cię lubić. Design by SZABLONY.maniak.pl. | |||||