Index
Nina Tinsley Testament
Bain, Darrell & Berry, Jeanine Gates 03 World of the Sex Gates
Zelazny Roger Amber 01 Dziewieciu Ksiazat Amberu
Annie Dalton AniośÂ‚ki 3 Podniebne loty
He
Ortega y Gasset Jose Bunt Mas Czć™śÂ›ć‡ 2(1)
Anne Hampson Fly Beyond the Sunset (pdf)
00000181 śąeromski Syzyfowe prace
Anderson Poul Liga Polezotechniczna Tom 1 Wojna Skrzydlatych
Fetzer Amy J. Wspomnienie pocaśÂ‚unku
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • mangustowo.htw.pl

  • [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

    embereket. Csak elképzelt egy mindent felemésztQ, halálos kórt, és az rászabadult arra, akire
    gondolt. Nem tehetett róla, nem szándékosan csinálta, nem akart Q megölni senkit, egyszerqen
    nem tudta nem csinálni. És mások sem tudták megfékezni, így aztán megölték.
    - Jasmine, Jasmine&
    - Bocs, dr. Bromley, kicsit elkalandoztam.
    - Jól vagy?
    - Én is épp kérdeztem volna magától.
    - Miért?
    - Mert nem néz ki valami jól.
    Rögtön zavarba jött, elkapta a tekintetét, pedig nem lehettek kétségei, hogy nem a szemébQl
    olvasta ki Jasmine a feltételezését. Aztán nyersen, váratlanul felkacagott.
    - Na és ha nem vagyok jól?! Mert nem vagyok jól, de ehhez kurvára semmi közöd, dr.
    Cooper. Lisbeth-et kell most megmentened, nem engem.
    - Miért, magát is meg tudnám menteni?
    - Nem.
    - Sajnálom, dr. Bromley  szaladt ki a száján, és ahogy jobban belegondolt, meghökkenve
    konstatálta, hogy nem csak úgy mondja, tényleg sajnálja is. Márpedig dr. Bromley iránt
    legföljebb gyqlöletet és megvetést engedélyezhetett magának, már ha juttatni kívánt neki
    bármiféle érzelmet.
    - Hallgatlak. Mit gondolsz Lisbeth Pearsonról?
    - EgyelQre semmit. Ahhoz beszélnem kellene vele. Egyedül  aztán elmosolyodott  , már
    amennyire egyedül maradhatunk ezen a helyen.
    - Rögzítenünk kell a gyerekek minden lépését. Ez is az iskola feladata.
    - Emlékszem a szabályokra, dr. Bromley.
    ***
    Mikor Jasmine belépett, Lisbeth épp aprócska, aranyszegélyes székecskéket rendezgetett az
    aprócska babaház aprócska étkezQjének aprócska asztala köré. Fel nem nézett, de Jasmine
    rögtön megérezte a kislány érdeklQdését, jeges erejének tapogatózását a bQrén.
    - Engem Jasmine-nek hívnak.
    Erre már ráemelte tekintetét, miközben épp egy miniatqr vázácskában rendezgette a
    minivirágokat.
    - Még soha nem találkoztam senkivel, akit Jasmine-nek hívnak.
    - Ahogy én sem találkoztam még soha egyetlen Lisbeth-tel sem.
    - Olyannal még biztosan nem, mint én. Erre mérget vehet  szaladt a tökéletes ajkacska
    széles mosolyra, úgy, hogy még a szemei is ragyogni kezdtek, és ahogy Jasmine elmerült
    azokban a borostyán szemekben, megérezte a fenyegetést.
    A szavak kedvesen ugratták, de ez az erQ, ez nem viccelt: hangyák millióiként masírozott
    határozottan egyre feljebb a bQrén, hogy viszketett belé mindene. Lisbeth ereje fojtogatóan
    nehezedett rá, szabályosan agyonnyomta. Közben úgy mosolygott, hogy még a vakítóan fehér
    fogai is kivillantak, csak a szeme árasztott kevély kihívást. Már nem adta az ártatlanul
    játszadozó kislányt, minek is bujkált volna tovább, érezte, minek jött ez a nQ, megmutatta hát
    neki, mit tud. Nem veszQdött a  normálisság tettetésével. És Jasmine mélyen a szemébe
    nézett, még annál is mélyebbre, de nem talált semmint. Csak az ordító nagy semmit.
    88
    Még soha ilyen fiatal szociopatával nem hozta össze a sors. Elméletileg persze tudta, hogy a
    legtöbben születésüktQl fogva azok, csakhogy a gyakorlat valahogy mérföldekre van az
    elmélettQl. SzemtQl szemben állni egy édes, fürtös tízéves lánykával, akinek a lelke üres&
    ennék rémisztQbb élményben még nem volt része.
    - Maga is ugyanúgy retteg tQlem, mint a többiek  kacagta el magát a lányka csilingelQn.
    A rettegés pedig azt jelentette, hogy Q kerekedett felül, bármit megtehet. Nem is ügyelt már
    annyira, mit lát Jasmine és mit nem, leeresztette védfalait, így Jasmine még mélyebbre
    láthatott belé. A még nagyobb ürességbe.
    Végigtapogatta a lány képességeit, agyának zegét-zugát, és látta, mennyi minden hiányzik
    még.
    Empata volt, pedig empaták nem lehetnek szociopaták, hiszen átérzik áldozatuk
    szenvedését, amit Qk okozhatnak nekik. Hacsak& hacsak nem olyan empaták, akik a saját
    fájdalmaikon túl mindenféle más fájdalomra süketek és vakok.
    Lisbeth a pozitív érzelmekre is tökéletesen vak volt, meggyQzQdése szerint boldogság, öröm
    vagy szeretet érzésére csakis egyedül Q volt képes széles e világon, mindenki más csurig telt
    gyqlölettel, rettegéssel, szégyennel és a többi rusnyasággal, már ha egyáltalán érzett valamit.
    Íme a pokol empata módra. Ez a kislány soha életében nem szembesült még mással.
    A vörös göndör fürtöket csatocskákkal tqzték el az arcából, a csatok mintája tökéletesen
    passzolt a ruha rózsaszín mintájához. Minden tökéletes volt rajta. A legjobb szó, ami illett
    Lisbeth Pearsonra a tökéletes. Ha nem bírt volna rendhagyó pszichés képességekkel, Q lett
    volna az anyukák álma, a tökéletes kislány, a tökéletes kisdiák, a tökéletes tinédzser, a
    tökéletes feleség, a tökéletes anya, egészen addig a szörnyqséges napig, amikor a Szörnyeteg
    elQtört volna belQle.
    Így viszont a Szörnyeteg túlságosan is közel úszott a felszínhez, sQt nem is maradt már
    szinte semmi a kislányból, csak a Szörnyeteg.
    Lisbeth már nem törQdött Jasmin-nel, nyilvánvalóan azt gondolta, hogy ez is csak egy a
    tucatnyi közül. Már a babaház kötötte le.
    Dr. Jasmine Cooper pedig hirtelen sarkon fordult, úgy, hogy cipQje sarka megcsikordult a
    kövön, és szabályosan kimenekült a szobából. Mikor kiért végre, reszketQ térddel dQlt neki az
    ajtónak, levegQ után kapkodott. A félelem jegesen kúszott a csontjaiba, elárasztotta testének
    minden egyes porcikáját. Hiába igyekezett önuralmat parancsolni magára, lelkére, rongyként
    reszketQ testrészeire, minden hiába volt. pontosan tudta, hogy Lisbeth ugyanolyan jól érzi,
    ahogy darabokra hullik éppen, mint Q maga. Egyetlen ajtó hogyan is védhette volna meg tQle.
    Agyában távoli gúnyos kacajként kúszott be a kislány féktelen öröme.
    Két lábon járó, magabiztos profizmusként ballagott be dr. Bromley irodájába pár perccel
    késQbb, rettegését egészben nyelte magába. Hiába, a rutin csodákra képes.
    Dr. Bromley fáradtan nézett fel rá iratoktól roskadozó asztala mögül.
    - Nos?
    - Már attól is égnek áll minden egyes szQrszálam, ha egy levegQt kell vele szívnom. És
    ehhez nem kell empatának lenni.
    - A velejéig gonosz.
    - És ezt már tegnap is pontosan tudta, dr. Bromley. Csak azt tudnám, hogy nekem minek
    kellett ehhez idebumliznom.
    Dr. Bromley nem szólt, csak nézte hullaszemeivel. És Jasmine-nek leesett.
    - Azért, hogy megmentsem, igaz?  bökte ki akaratlanul is, mire a férfi még mindig némán
    bólintott.  Tisztában van vele, mi ez a lány?
    - Szociopata  dörzsölte meg a szemeit ujjbegyeivel  , pontosabban olyan empata, aki csak
    környezetének negatív érzelmeit érzékeli.
    89
    - Ha magától is rájött, hogyhogy még életben van?  kérdezte Jasmine, nem is leplezve
    meghökkenését.
    - Mert belefáradtam a gyerekmészárlásba, dr. Cooper. Érthetetlennél érthetetlenebb
    képességekkel érkeznek hozzánk gyerekek, némelyikük mellett Lisbeth Pearson angyali
    teremtésnek tqnik. Az esetek többségében egyszerqen képtelenek vagyunk megérteni Qket,
    így aztán nem is segíthetünk nekik, hogy megismerjék magukat. Ehelyett gyorsan
    megsemmisítjük Qket, hogy ne kelljen rettegnünk. De ez a kislány bizonyos szempontból
    olyan, mint te voltál, Jasmine, ezért gondoltam, reméltem, hogy te esetleg megértheted. És
    segíthetsz neki. Így talán életben maradhat.
    - És ha nem segíthetek? Ha azt gondolom, hogy túlságosan is veszélyes?
    - Akkor megírom a jegyzQkönyvet  vont vállat Bromley  , továbbítom a feletteseimnek, és
    egy hónap múlva már volt is, nincs is.
    - Csak így, egyszerqen.
    - Csak így, egyszerqen.
    Jasmine csak nézte, próbálta kiszimatolni, mit érez. Sajnálatot érzett, szinte végtelen
    sajnálatot. Az iskola szinte teljesen felemésztette, ahogy a gyerekeket is felemészti. Alig
    maradt belQle egyéb, mint a szomorúság, félelem és valami makacsul kitartó kötelességtudat.
    És egy csipetnyi reménytöredék, egy fel-felvillanó szikra, hogy azért volt értelme. De
    leginkább békességre vágyott.
    - Én nem oldozhatom fel, Bromley.
    - Szóval arra vágynék?  rándult össze.
    - Azon tqnQdik  biccentett Jasmine  , hogy istent játszik-e. Vagy éppenséggel maga se
    több egy szimpla gyilkosnál. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • qualintaka.pev.pl
  • 
    Wszelkie Prawa Zastrzeżone! Lubię Cię. Bardzo. A jeszcze bardziej się cieszę, że mogę Cię lubić. Design by SZABLONY.maniak.pl.