Index
Margit Sandemo Cykl Saga o czarnoksiężniku (02) Blask twoich oczu
Margit Sandemo Cykl Saga o Ludziach Lodu (38) Urwany ślad
Sandemo Margit Saga O Czarnoksiężniku 07 Bezbronni
Sandemo_Margit_23_Dzieci_samotności
Susan Ee Angelfall 02 Penryn i śÂšwiat Po
Atalanta Fugiens
Dav
Bullen Fiona Liscie na wietrze
James Julia Narzeczona dla greka 5
Hitchcock_Alfred_ _PTD_30_ _Tajemnica_futrzanego_misia
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • stardollblog.htw.pl

  • [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

    Megborzongott.
    Egymásra néztek Iliánával. Eddig még a lélegzetüket is visszatartották, most végre
    szuszoghattak egyet. A ládánál nehéz volt megtartani józan eszüket.
    Egyiküknek legalább emberi formájúnak kellene maradnia, gondolták,
    máskülönben túl nehéz lesz minden, ami rájuk vár.
    A pincén át vezet1 úton Iliána a nap élményeir1l beszélt. Arról a förtelmes hangról
    és a vibrálásról. Vratiszláv csendben, elgondolkodva hallgatta.
     Pontosan, mint az erd1ben  mondta végül.  Iliána, én ezt egyre kevésbé értem.
    De valamit hallottam ma, és elmondom. Egy embernek be kellett mennie a Titokzatos
    erd1be. Muszáj volt, hogy visszahozza a fiát, aki elszaladt. Valaki látta a gyereket
    beszaladni a fák közé. És gondold el, az erd1 olyan volt, mint azel1tt! Szép, csöndes és
    békés. Te, én nem túlzottan szeretem, amit magunkra vettünk. Meg kell, hogy
    szabadítsalak attól a kabátkától!
     Ó, nagyon szívesen venném! De hogyan? Anyám elájulna, ha meglátna a
    lakosztályunkban a várban.
     Talán nem is ártana  mormolta Vratiszláv, de magában rögtön bocsánatot is kért
    ezért a gondolatért.
    Iliána természetellenes nyugalommal gondolkodott.
     Nem szeretném vissza azokat a zümmög1ket. De a kabátkám kedves nekem, azt
    viszont szeretném újra hordani, mert ez az egyetlen ilyen ruhadarabom. Csak egy
    mellény nem elég meleg, ha jön a tél. Ha viszont a vizesárok másik oldalán állnál,
    talán át tudnám dobni neked.
     És ha beleesik a vízbe?
     Akkor majd utánaúszol  mondta a lány hidegen.  Nem, ez jól fog menni. Csak
    tisztítsd meg a kabátkát mindent1l, miel1tt visszaadod.
     Tisztán fogod megkapni. Meg is csinálhatjuk most rögtön, ahogy hazaérsz a
    szobádba.
     Köszönöm, Vratiszláv! Köszönöm, hogy vagy!
     Én is köszönöm neked, fiatal és bölcs barátom!
    Mint mindig, most is elváltak a pincelépcs1nél és egyedül mentek fel.
    30
    A Luca-nap estéje mozgalmas lett. Iliána kénytelen volt a lovagteremben ülni,
    amikor a vendégek folytatták az ivászatot. Mint mindig, most is ittak a hatalmas
    lakoma után. Mindenki meglepetésére Vratiszláv is ott volt, bár 1t általában  túl
    finom -nak tartották az ilyen mulatozáshoz.
    Azt, hogy csak a gyerekesen fiatal Iliána védelme miatt volt ott, senki sem
    gyanította. Odo állandóan kísérte Iliánát szemével, de személyesen nem
    kellemetlenkedett a lánynak.
    A két fiatal nem beszélt egymással, de egy-egy pillantást azért tudtak váltani. Végül
    is Iliána jó lelkiismerettel kérhette anyja engedélyét a távozásra. Addigra a férfiak  az
    el1kel1 nemes urak  olyan durvák és közönségesen tolakodóak lettek, hogy még a
    drága anya is megértette lánya kívánságát.
    Kés1 éjszaka  inkább úgy hajnal felé  , Iliána félig felébredt a várkertb1l jöv1
    zajokra. De túl álomittas volt még, hogy csak úgy zavartatni engedte volna magát, és
    továbbaludt.
    Reggel  vagy inkább délel1tt  aztán már majdnem mindenki felébredt a nagy
    lármára, ami kintr1l jött. Lovak, kocsik zaja, parancskiáltások és ideges n1i hangok
    hallatszottak mindenhol. Valaki Bogiszláv herceg után kiáltott, de sem 1, sem Odo, de
    még Szimat  aki pedig minden eseményre el1 szokott kerülni  sem mutatkozott.
    Iliána, aki látta, hogy mennyit ittak tegnap este, azt gondolta, mind részegen
    alszanak valahol.
    Odo csak délután lovagolt ki vadászmesterével. Iliána fellélegzett.
    Egy rövid levelet írt szüleinek, hogy ne aggódjanak miatta, de elutazott
    Rikisszához, hogy új életet kezdjen. Megköszönte eddigi gondoskodásukat, és áldást
    kért fejükre a jöv1re nézve. Nem volt még biztos benne, hogy már ezen az éjszakán
    elmegy, de a levelet mindenesetre a párnája alá rejtette.
    Mikor már elég sötét volt, hangtalanul osont ki a folyosóra és elindult lefelé a
    lépcs1kön.
    A várban csend honolt. Az 1rök, akik különben kinn szoktak állni a
    lépcs1fordulókban, most nem voltak sehol. Mindenki lazított, ha a Herceg nem volt a
    láthatáron. Szülei is így tettek, nekik sem akarózott felkelni egy ilyen nap után.
    Iliána el1tt szabad volt az út!
    Vratiszláv várta a pincelépcs1nél, és magával hozta Iliána kabátkáját is. Kitisztítva.
     Minden olyan nyugodt  suttogta Iliána.
     Igen  felelte a férfi komolyan.  Nyugodt, mint ahogyan vihar el1tt szokott lenni.
     Hogy érted ezt?
     A falu várakozik. Arra a hadra, amely útban van ide. A falu népe hozzájuk fog
    csatlakozni.
    Iliána megijedt.
     Támadás lesz?
     ValószínQleg. Hamarosan. Készen állsz az utazásra?
     Igen, bármikor mehetünk. Még búcsúlevelet is írtam, meg minden. De a
    szüleim& ?
     Nem lesz semmi bajuk. Az apámat akarják az ellenségei. De te hová tetted a
    batyudat?
     Itt van lenn a lépcs1k lábánál. Már korábban lehoztam. A biztonság okáért.
     Jól csináltad!
    Elindultak az útjukra. Nem a börtön felé, hanem Vratiszláv gyerekkori búvóhelye
    felé vették az irányt.
    Iliána mosolyogva szólt:
     Még Rikissza finom hímzéseit is bepakoltam, amit itt kellett neki hagynia a
    távozásakor. Biztos nagyon fog örülni neki. Remélem legalábbis.
    Vratiszláv sóhajtott.
     Iliána! Most aztán muszáj elmondanod, hogy hol van Rikissza! Odakísérlek, de a
    további terveimet is el1 kell készítenem.
     Ezt megértem. Az is elég, ha csak a kiköt1kig kísérsz. Majd találok egy hajót.
     Egy hajót? Azt nem talál az ember  csak úgy ! Pláne nem ebben az évszakban!
     Nem?  kérdezte Iliána csalódottan.  Most akkor hogy fogok& ? Nem ülhetek a
    kiköt1ben egy örökkévalóságig!
     Nem, valóban nem ülhetsz. Na? Hol van Rikissza? Kint a szigeteken?
    Iliána gondolatai kavarogtak. Gyorsan, mert Vratiszláv várja a választ!
     Most elveszítem  gondolta mély szomorúsággal.  Soha nem fogom elfelejteni a
    találkozásainkat a pincelejárónál. Ahogy ott várt rám! A magas, er1teljes alakját, ami
    olyan férfias! Mindig látni fogom magam el1tt az arcát, ahogy el1villan az imbolygó [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • qualintaka.pev.pl
  • 
    Wszelkie Prawa Zastrzeżone! Lubię Cię. Bardzo. A jeszcze bardziej się cieszę, że mogę Cię lubić. Design by SZABLONY.maniak.pl.